A tudás bukása

Miután lassan egy hónapja iskolai blokádok és utcai harcok vannak Franciaországban, iskolákat, üzleteket gyújtanak fel vagy éppen fosztanak ki, az egyik legjelentősebb francia filozófus, Alain Finkielkraut a Le Figaróban elemezte a kétségtelenül drámai helyzetet. A felszínen a radikális baloldal, az elnökjelöltségre készülő, muszlimbarát-kommunista Jean-Luc Mélenchon és mozgalma hergeli a diákokat, de a probléma mélyén Finkielkraut szerint a megfelelő tudás át nem adása áll. Amiről éppúgy tehet egy szülői generáció, mint a francia iskolarendszer.

A középiskolai blokádok mint társadalmi tünet

Franciaországban a középiskolai blokádok és diákmozgalmak rendszeres elemei a politikai életnek, ám a legutóbbi események mélyebb és aggasztóbb törésvonalakra világítanak rá. A tüntető diákok hivatalosan az oktatási infrastruktúra lepusztultsága, a tanárhiány és persze a pénznélküliség ellen tiltakoznak – kerek 10 milliárd eurós pótlólagos forrást követelve a kormánytól. Ezzel párhuzamosan azonban az iskolaépületek megrongálása, gyújtogatások és a tanárok elleni fizikai erőszak kíséri a megmozdulásokat. (Hozzá kell tenni, hogy az egyszerű járókelők elleni támadások - Marseille-ben például szó szerint meggyújtottak az utcán egy idős asszonyt - és a fosztogatások, rablások a Paris Match vagy a BFM hírtelevízió videói alapján egyértelműen a maszkban randalírozó, radikális baloldali csoportokhoz és a bevándorló hátterű, inkább már huszonéves fiatalokhoz köthetők. Az utcai harcokban több száz rendőr sérült meg, ugyanakkor olyan videót is lehetett látni, hogy Dunkerque-ben egy rendőrségi furgon szándékosan a tömegbe hajtott.)

Alain Finkielkraut, az egyik legnagyobb francia filozófus szerint a mostani iskolai blokád nem csupán egy szokásos diákjellegű elégedetlenség, hanem a francia oktatási rendszer évtizedes szellemi hanyatlásának, az oktatáspolitikai félreértéseknek és az erőszakos szélsőbaloldali politizálásnak a törvényszerű következménye.

1. A pedagógiai mítosz összeomlása: Bourdieu-től a PISA-sokkig

A francia oktatás színvonalának drámai romlása – amelyet a legfrissebb, borzalmas PISA-eredmények is feketén-fehéren igazolnak – nem a semmiből érkezett. Finkielkraut szerint a gyökerekig, pontosabban Pierre Bourdieu és Jean-Claude Passeron 1960-as évekbeli szociológiai munkásságáig kell visszamennünk. Finkielkraut Az örökösök és A másolat című munkáikra utal.

Bourdieu-ék azzal vádolták a klasszikus iskolarendszert, hogy a teljesítményen alapuló kiválasztás valójában a társadalmi privilégiumokat szentesíti. A jó házból való gyerekek kulturális örökségük miatt teljesítenek jól, míg a hátrányos helyzetűek lemaradnak. 

Az oktatáspolitika Bourdieu diagnózisára reagálva reformok sorát vezette be: létrejött az egységes középiskola (collège unique), a bukás és az évismétlés szinte teljesen eltűnt, az érettségi pedig – Finkielkraut szavaival – „emberi joggá” vált. 

A szándék az volt, hogy senkit ne hagyjanak az út szélén, ám az elvárások leszállításával nem a hátrányos helyzetűeket emelték fel, hanem a tudásátadás alapjait rombolták le. Ahogy a nagy filozófus fogalmaz: „Mielőtt átadták volna a nyelvet a diákoknak, már hagyták őket beszélni, hadd mondjanak bármit." 

Finkielkraut mintegy saját magától megkérdezi, Emmanuel Macron elnök nem túlságosan kifinomult irodalmi műveltségére utalva: van-e most olyan köztársasági elnök, aki Paul Éluard-t idézne váratlan helyzetben, egy sajtókonferencián? (Finkielkraut egy korábbi francia elnökre gondolt: 1969-ben börtönre ítéltek egy tanárnőt, mert a 16 éves tanítványa volt a szeretője, de a tanárnő, hogy elkerülje a büntetését, öngyilkos lett. Az asszony halála másnapján egy sajtótájékoztatón Pompidou elnököt erről kérdezték, és ő Éluard-idézettel válaszolt.)

A humán műveltség háttérbe szorulása és a szigor hiánya miatt végül éppen azok jártak a legrosszabbul, akiken segíteni akartak, míg a tehetős elit magánórákkal és magániskolákkal továbbra is biztosítani tudja a saját pozícióit.

2. A digitális elbutulás

Finkielkraut éles különbséget tesz a saját fiatal kora (1968 májusa) és a mai diákmozgalmak között. Míg ’68-ban az intellektuális útkeresés és a szavak domináltak, a mai megmozdulásokat az azonnali vandál erőszak és az úgynevezett mimetikus (másoló, utánzó) viselkedés jellemzi.

A zavargások és blokádok a közösségi médián keresztül valós időben terjednek. A fiatalok nem akarnak kimaradni a „lázadásból”, a falkaszellem hajtja őket. Ezt tetézi a képernyőfüggőség és a figyelem szétesése. Finkielkraut kritizálja az Alkotmánybíróság döntését is, amely megsemmisítette a közösségi hálók 15 éven aluliak számára történő betiltásáról szóló törvényt, ezzel is gyorsítva a funkcionális analfabetizmus terjedését.

3. A politika felhasználja a fiatalokat: az LFI  (a radikális baloldali Mélenchon pártja) és a Terra Nova-doktrína

A középiskolai mozgalom nem választható el a francia belpolitikai küzdelmektől. A radikális baloldal, különösen a Jean-Luc Mélenchon vezette La France Insoumise (LFI), tudatosan épít a fiatalok elégedetlenségére.

1. Licitálás a követelésekre: Mélenchonék nemcsak a felsőoktatási felvételi rendszer (Parcoursup) eltörlését, hanem szinte alanyi jogon járó Mesterdiplomát követelnek mindenkinek.

2. A Terra Nova-stratégia: Finkielkraut felidézi a baloldali Terra Nova Alapítvány 2011-es ajánlását, amely kimondta: a tradicionális munkásosztály megszerzése helyett egy új választási koalíciót kell kiépíteni a diplomásokból, a fiatalokból, a faji/etnikai kisebbségekből (azaz, a bevándorlókból) és a feminista mozgalmakból.

E politika eredménye a tüntetéseken megjelenő szimbólumokban is látható: a középiskolai blokádokon egyre több a keffija (muszlim pamutkendő) és a palesztin zászló.

4. A gázai konfliktus beáramlása és az „új antiszemitizmus”

A gázai háború és a 2023. október 7-i terrortámadás emléke mélyen rányomja a bélyegét a francia diákok hangulatára is. Finkielkraut szerint a fiatalok tapasztalatlanságukból adódóan elutasítják a komplexitást (utalva Primo Levi gondolataira), és a bonyolult közel-keleti konfliktust egy leegyszerűsített sémára redukálják: „az elnyomó, vérszomjas állam és a föld új elnyomottai (a palesztinok)”.

Ez a leegyszerűsítés hozta létre a campusokon és a középiskolákban a bűntudat nélküli antiszemitizmust: ugyanis, úgy gondolják, hogy mivel ez a gyűlölet nem a klasszikus, faji alapú, régi, úgymond szélsőjobboldali antiszemitizmusból táplálkozik, így nem is lehet elítélni. Vagyis, mondhatni - szerintük - szalonképes. És a baloldali antirasszista zászlót lengetik, miközben náci retorikát alkalmaznak.

Mi a kiút?

Alain Finkielkraut diagnózisa szerint a francia iskola és társadalom válsága nem elsősorban pénzkérdés. A 10 milliárd eurós követelések nem gyógyítják meg azt a rendszert, amely feladta a tekintélyt, a szigorú nyelvtanítást, a kronológiai történelemszemléletet és az egyetemes humán műveltséget.

A valódi kiutat nem a követelmények további leszállítása vagy - utalva Mélenchon mozgalmára - a politikai populizmus jelenti, hanem a tudás méltóságának helyreállítása: az olvasás, a kritikai gondolkodás és az egyéni szellemi függetlenség visszaszerzése a generációs és politikai falkaszellemmel szemben.