Összeomlott az export, mióta a Tisza átvette a kormányt - megmutatjuk, hogy miért, és ez hogyan vezet az egyre nagyobb eladósodáshoz

A KSH szerint augusztusban 481 millió eurós külkereskedelmi hiány keletkezett, az egyenleg egy év alatt 1,14 milliárd euróval romlott. Közérthetően: ennyivel nagyobb értékben vásároltunk árukat külföldről, mint amennyit eladtunk oda. Az export volumene 0,1 százalékkal csökkent, az importé 13 százalékkal nőtt. Különösen a nyár eleje óta kezdett nyílni az olló az export és az import között: míg a behozatal töretlenül növekedik, a kivitel folyamatosan csökken: júliushoz képest a szezonálisan és munkanappal kiigazított export is visszaesett, 2,8 százalékkal.

Még aggasztóbb a kép éves összevetésben: 2026 első nyolc hónapja még 4,9 milliárd eurós többletet mutat, de ez 2,1 milliárddal kisebb a tavalyinál, vagyis közel 30 százalékot esett a külkereskedelmi mérleg. Mivel Magyarország egy jelentősen exportorientált gazdaság, a külkereskedelmi mérleg kiviteli oldalának zuhanása gazdasági visszaesést vetít előre. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a gazdaságot húzó, exportra termelő cégek rosszabbul teljesítenek, kevesebb terméket, vagy alacsonyabb áron tudnak értékesíteni külföldön.

Szétveri a gazdaságot a kormány új gazdaságpolitikája, mindezt az EU kérésére

Ebből a szempontból aggályos a támogatott vállalati hitelezés átalakításának iránya. A kormány augusztusban az állami kockázatmegosztás csökkentését rendelte el, az állami viszontgaranciák éves felső határát pedig 12 ezer 800 milliárdról 11 ezer 200 milliárd forintra mérsékelte. 

Tekintve, hogy ezek a garanciák védőhálót jelentettek az exportpiacra termelő vállalatok számára, a keret megvágása a kivitel további csökkenését hozhatja. Ennek oka, hogy a cégek értelemszerűen óvatosabban lépnek külföldi piacra, ha az állami védelem csökken. A garanciakorlát csökkentését egyébként az Európai Unió kérte a magyar kormánytól, ami egy figyelemre méltó jelenséget mutat be:

• az EU forrásokat ad, amelynek felhasználását célhoz köti;
• ezeket a célokat aztán úgy határozza meg, hogy azokat jellemzően nyugat-európai, magállami (pl német) multicégektől kelljen megrendelniük a tagállamoknak, lásd a Tisza-kormány vasútfejlesztési programja, vagy a szélerőművek;
• ezeknek a forrásoknak a folyósításához azonban feltételül kéri az exportösztönzők, mint például az állami garanciák mérséklését;
• ezzel az unió belső piacán erősítik a periféria államok importkitettségét a magállamok irányába;
• egyúttal képes blokkolni az exportképességek eltolódását.

Hazánk viszonylatában ez a gazdaságpolitika egyik alapját képező exportvezérelt struktúra leépítését jelenti, ami jelentős gazdasági visszaeséssel fenyeget.

Szintén nagy érvágás a Széchenyi Kártya hitelkamatainak brutális megemelése: míg az Orbán-kormány 3 százalékos fix kamatozást, így kiszámítható beruházási környezetet biztosított a vállalatoknak, a Tisza-kormány egyik első lépése volt a kedvezmény eltörlése. Az új rendszerben a kamat a bankközi kamatlábhoz van kötve, ami szeptemberben 5,5 százalék- vagyis közel duplája a korábbi kedvezményes kamatnak. 

Az uniós források felelőtlen felhasználása tovább rontja a mérleget

Miközben a kormány intézkedései jelentős csapást mértek az exportra termelő cégekre, így csökken a kivitel, a mérleg másik serpenyőjében a kormány jelentős vasúti járműbeszerzéseket készít elő. Vitézy Dávid szeptemberi ismertetése szerint a Vonatflotta rendszeréhez 1,8 milliárd eurós (700 milliárd forint) helyreállítási forrás kapcsolódik. A tervek között emeletes InterCity-motorvonatok, akkumulátoros szerelvények és a HÉV-járműpark cseréje szerepel. Tekintve, hogy jórészt a Tisza Párt politikai szövetségeseinek tekinthető mainstream európai pártcsaládok ellenállásán bukott meg az előző magyar kormány kísérlete a Talgo nevű vonatgyártó cég felvásárlására, ezeket az eszközöket kizárólag külföldi forrásból szerezhetjük meg. Ebben az esetben a mérleg további romlása várható, ugyanis a külföldön gyártott szerelvények behozatala növeli az importot.

Hasonló problémát jelent a szélerőműprogram. Kapitány István 2030-ig 4 ezer megawattos névleges kapacitásbővítést tervez. A júliusban ismertetett modellben a szélerőmű-beruházások piaci alapon valósulnának meg, vagyis a turbinák beszerzésénél elsősorban a befektetők által meghatározott külföldi gyártók jöhetnek szóba, ami a telepítés időszakában importigényt jelenthet.

Jelenleg tehát az egyik legveszélyesebb kombinációt, a hazai termelővállalatok fejlesztéseinek lassulását és a nagy importtartalmú beszerzések felfutását látjuk kibontakozni. Így ugyanis az import költsége gyorsan megjelenik a mérlegben, az azt ellensúlyozó exportteljesítmény viszont csökken. Tartósan gyengébb termékmérleg mellett pedig nőhet az ország külső finanszírozási igénye, ami az állam további eladósodását jelentené. Márpedig e téren eddig is jelentős negatív irányú elmozdulást hozott a Tisza-kormány gazdaságpolitikája.

Több mint ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság, és ez csak a kezdet

Az új kormány egyik első nagy horderejű gazdasági döntése az volt, hogy július elején hárommilliárd euró (több, mint ezermilliárd forint) hitelt vett fel, az uniós helyreállítási alap előfinanszírozására hivatkozva. Csakhogy a 10 milliárd eurós uniós helyreállítási alapból (amelynek hazahozatalát többször megünnepelte Magyar Péter, pedig még nincs is itt) 3,5 milliárd euró eleve hitel. Vagyis néhány nap alatt sikerült 6,5 milliárd euró hitelt felvenni, azért, hogy 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapjon Magyarország. A mintegy 1000 milliárd forintos (az uniós hitellel 2200 milliárd) devizaalapú eladósodás egészen drasztikusan emeli az állam eladósodottságát. Március végén a magyar államadósság a GDP 77,9 százalékán állt, így a hitelfelvétellel már 79 százalék fölé ugrott magyar GDP-arányos államadósság. Összegszerűen így már történelmi magasságban jár az államadósság, amit tovább fokozhat a külkereskedelmi mérleg állandósuló hiánya.