A muszlim nők mellett kampányoló, az adócsalási botrányokat mindig megúszó dzsúdó-világbajnokkal próbálkozik a francia baloldal az elnökválasztáson
Miután a hagyományos baloldal elnökjelöltje esélytelen, a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon éppen radikalizmusa miatt sokak számára elfogadhatatlan, hirtelen megjelent egy új jelölt. Teddy Riner, a közel 150 kilós, ötszörös világbajnok dzsúdós. Hivatalosan persze független, de minden felmérés szerint elsöprő többségben a baloldali szavazókra számíthat. És persze a választói joggal rendelkező bevándorlókra. Teddy Riner korábban azt mondta, hogy támogatja a nők muszlim fejkendő viselését a sportversenyeken. Ez a vélemény szembe megy a hagyományos francia köztársasági értékekkel, ellenben szimpatikus a muszlimok között. De ki is Teddy Riner, és korábban hogy szerepeltek a francia elnökválasztásokon a celebek?
Kérjük, támogasd oknyomozó munkánkat! Ellenőrizzük együtt a hatalmat!
- Számlatulajdonos:
- Cultura Sapiens Kft.
- Számlaszám:
- 10300002-15911172-00014909
- Bank:
- MBH Bank Nyrt.
- Közlemény:
- Támogatás
1. Teddy Riner váratlan politikai szerepvállalása
A francia ötszörös olimpiai bajnok cselgáncsozó, Teddy Riner elnöki ambícióinak bejelentése meglepte a politikai közvéleményt. Alain Duhamel, a francia politikai élet egyik legtapasztaltabb kommentátora szerint Riner megjelenése akár kevésbé politikusi jellegűvé teheti a 2027-es elnökválasztási kampányt. Ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy a sportoló végig is tudja vinni a jelöltségét.
Emmanuel Macron kifejezetten örömmel fogadta a sportoló politikai szerepvállalását, és úgy vélte, hogy Riner sokat adhat az országnak. A politikai reakciók összességében kedvezőek voltak, egyedül a radikális baloldali Engedetlen Franciaország (LFI) fogadta ellenségesebben a bejelentést. Ennek hátterében az állhat, hogy Riner jelentős népszerűsége a baloldali választók egy részét is megszólíthatja. És főleg a szavazójoggal rendelkező muszlimokat.
A sportoló első kampányútja is figyelemre méltó volt: a Saint-Denis-i Delafontaine kórházba látogatott. Saint-Denis olyan párizsi előváros, ahol a márciusi választásokon a radikális baloldali LFI szerzett komoly politikai pozíciókat. Jean-Luc Mélenchon már korábban igyekezett a jobboldalhoz sorolni Rinert, ami persze nevetséges.
A népszerűségi adatok biztatónak tűnnek, de fontos különbséget mutatnak. Az Odoxa–Backbone felmérése szerint a franciák 21 százaléka nem zárja ki, hogy Rinerre szavazzon, de mindössze 4 százalék mondta azt, hogy biztosan rá voksolna. A közvélemény-kutató intézet vezetője szerint valakit sportolóként kedvelni nem ugyanaz, mint alkalmasnak tartani arra, hogy elnöki értekezleteket vezessen.
Teddy Riner nem az első celeb, aki elnökjelöltséggel próbálkozik. Nézzük, kik voltak ilyen értelemben az elődei.

Coluche: a legismertebb példa a sztárból lett elnökjelöltre
A francia humorista és tagadhatatlanul tehetséges színész, Coluche 1980. október 30-án jelentette be indulását az 1981-es elnökválasztáson. A kezdetben viccnek szánt, provokatív kampány váratlanul komoly mozgalommá vált: közel 300 támogató bizottság alakult, levelek ezrei érkeztek hozzá, és olyan baloldali értelmiségiek is mellé álltak, mint Pierre Bourdieu és Gilles Deleuze.
Egy 1980. decemberi közvélemény-kutatás már 16 százalékos potenciális támogatottságot mért nála. Ez komoly aggodalmat keltett a hagyományos politikai szereplők körében, különösen a baloldalon, hiszen Coluche François Mitterrand szavazótáborából is elhódíthatott volna választókat.
A politikai nyomás, a médiamegjelenések korlátozása és a halálos fenyegetések végül arra késztették, hogy 1981 áprilisában visszalépjen, és Mitterrand támogatására szólítsa fel híveit. Coluche eredetileg inkább marketingfogásnak, hirtelen ötletnek szánta a jelöltséget, ám a kezdeményezés olyan komollyá vált, amire ő maga sem számított.
Nicolas Hulot, Jean-Marie Bigard és a többi politikai kívülálló
Vannak további példák is, a Le Figaró összeszedett néhányat:
- Nicolas Hulot, az Ushuaïa televíziós műsor ismert műsorvezetője 2006-ban fontolgatta, hogy környezetvédelmi népszerűségét politikai célokra fordítja. Végül nem indult, hanem környezetvédelmi programjának aláírására kérte fel az elnökjelölteket. Majd öt évvel később, 2011-ben már elindult, megpróbálkozott a Zöldek elnöki előválasztásával, de alulmaradt Eva Jolyval szemben.
- Jean-Marie Bigard humorista 2020 nyarán jelentette be, hogy megpróbálja összegyűjteni az induláshoz szükséges támogatói aláírásokat. A Covid-járvány kezelésével szembeni elégedetlenség egyik ismert hangjává vált, és egy felmérés 13 százalékos potenciális támogatottságot mért nála. Szeptemberben azonban visszalépett. Indoklása szerint humoristaként, nem pedig dühös politikusként lehet hatékonyabb.
- Yves Montand és Bernard Tapie neve már az 1988-as választás előtt felmerült lehetséges jelöltként, de egyikük sem vállalta az indulást.
- Cyril Hanouna televíziós műsorvezető 2025-ben szintén felvetette az indulás lehetőségét, majd később viccnek nevezte az egészet.
- Patrick Sébastien műsorvezető egy ideig szintén elnöki ambícióiról beszélt, később azonban visszavonta ezt, és inkább egy, a franciák javaslatait összegyűjtő mozgalmat indított.
Miért nem elég a népszerűség?
A szakértők szerint a politikai kívülállók legnagyobb problémája, hogy a közismertséget nem könnyű választási támogatássá alakítani.
A népszerűség ugyanis sokszor éppen abból fakad, hogy az adott személy nem kényszerül politikai állásfoglalásokra. Egy sportolót, művészt vagy televíziós személyiséget különböző világnézetű emberek egyaránt kedvelhetnek. A politikai szerepvállalás azonban döntéseket követel, és ezek szükségszerűen megosztják a közvéleményt. Aki konkrét ügyekben állást foglal, könnyen elveszítheti támogatóinak egy részét.
További nehézség, hogy a választók egyszerre várnak egy politikán kívülről érkező, hiteles és új szereplőt, valamint olyan jelöltet, akinek megfelelő képzettsége és tapasztalata van az ország irányításához.
A pénzügyi háttér is komoly akadály. A hagyományos pártoknak kiépített szervezetük és adománygyűjtési hálózatuk van, míg egy független jelöltnek mindezt szinte a nulláról kell létrehoznia.
A legfontosabb akadály azonban az induláshoz szükséges 500 választott tisztségviselői ajánlás összegyűjtése. Parlamenti képviselők, szenátorok, polgármesterek, önkormányzati képviselők ajánlása kell. A francia rendszerben tehát a jelölteknek legalább 500, megfelelő számú területi egységből és választott tisztségviselőtől származó ajánlást kell megszerezniük. Ebben a hagyományos pártoknak továbbra is jelentős előnyük van. Sok polgármester ugyanis nem szívesen vállalja, hogy nyilvánosan támogat egy politikai kívülállót.
Miért lehet más Teddy Riner esete?
A Le Figaro szerint Rinernek azért lehet nagyobb esélye, mint a korábbi sztároknak, mert a francia politikai rendszer jelenleg különösen bizonytalan.
A hagyományos pártok meggyengültek, a jobboldal és a centrum pedig nem találja az egyértelmű vezetőjét. Eközben egyre valószínűbbnek tűnik a Jean-Luc Mélenchon és Marine Le Pen közötti párharc a második fordulóban. Ebben a helyzetben egy pártokon kívüli, országosan ismert személyiség új alternatívát jelenthet.
Rinernek az 500 ajánlás megszerzésében is lehetnek előnyei. Ötszörös olimpiai bajnokként széles körű elismertségnek örvend, és a polgármesterek számára kevésbé kockázatos lehet a támogatása, mint egy megosztó politikai szereplőé. Guadeloupe-i származása miatt a tengerentúli francia területek választott képviselői között is találhat támogatókat.
Vannak azonban kockázatok. A sportoló vállalkozásainak adóügyeivel kapcsolatos sajtóértesülések árthatnak a megítélésének. Számos cégével voltak adóügyi botrányok, többszázezres be nem fizetett adók, házkutatások, rendőrségi vizsgálatok. A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a politikai szerepvállalás során korábbi életének és üzleti tevékenységének részletei is nagyobb nyilvánosságot kapnak majd. Magyarul: eddig mindent megúszott, kérdés, ha a politikában kezd el mozgolódni, nem vesznek-e elő régi ügyeket. Hogy az esetleges újakról ne is beszéljünk.
További kérdés a politikai irányvonal. Riner a „sem jobb-, sem baloldal” álláspontját képviseli, ám személyisége és társadalmi megítélése inkább baloldali szavazókat vonzhat. Ez rövid távon előny lehet, de hosszabb távon nehéz lesz fenntartani ezt az egyensúlyt.