Ugrás a tartalomhoz
Fejléc kép

Macron tíz évvel ezelőtti előretörésére kísértetiesen emlékeztető, új francia elnökjelölt: a hagyományos strukturából érkezett, de sikeresen hiteti el, hogy strukturán kívüli, új ember

A francia jobbközép politikusa, David Lisnard néhány hónap alatt a 2027-es elnökválasztás egyik minimum figyelemre méltó jelöltjévé vált. Saját pártot épít, százezres tagságról beszél, és a közvélemény-kutatásokban is egyre jobb eredményeket ér el. Sarkozy jobbközép pártjából indult, még tavasszal is a párt tagja volt, 2014 óta Cannes polgármestere. A hagyományos francia pártstrukturából érkezett tehát, de sikerrel hiteti el, hogy vadonatúj ember, aki a strukturán kívülről jött. 57 éves koráig a hagyományos politikai-hatalmi világ része volt, de most harmadik utasként mutatja magát, meglehetősen sikeresen. 10 százalék körül áll, és könnyen lehet, hogy a jobbközép közös elnökjelöltje lesz. Pályája és politizálása rendkívül emlékeztet Macron tíz évvel ezelőtti-fogalmazzunk így-politikai trükkjére. Macron szocialista miniszter volt még néhány hónappal korábban, mégis ügyesen alakította a választók előtt a semmiből jött új embert, a harmadik utas politikust. Aki sem nem jobb, sem nem bal, hanem minden jó egyszerre, minden rossz nélkül. Lisnard most népszerű gazdasági reformokat, az állami kiadások radikális csökkentését és szigorúbb bevándorláspolitikát ígér.(Pillanatnyilag a választás legnagyobb esélyese Marine Le Pen, 35 százalék körül áll, a második a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon 18 százalékkal, a nagy közvéleménykutatók átlaga alapján. Lisnard azért küzd, hogy a régi jobboldal közös jelöltje ő lehessen.)De ki is David Lesnard, honnan érkezett, és mitől lett hirtelen országosan is ismert? Elmondjuk részletesen.

Kérjük, támogasd oknyomozó munkánkat! Ellenőrizzük együtt a hatalmat!

Támogatás banki átutalással
Számlatulajdonos:
Cultura Sapiens Kft.
Számlaszám:
10300002-15911172-00014909
Bank:
MBH Bank Nyrt.
Közlemény:
Támogatás

A francia politikai életben egyre többet emlegetik David Lisnard nevét, aki a 2027-es elnökválasztásra készül. A Cannes polgármestereként ismert politikus március 31-én jelentette be hivatalosan indulását, és azóta látványosan építi országos kampányát. A közvélemény-kutatásokban mért támogatottsága az elmúlt hónapokban emelkedett, saját politikai mozgalma, a Nouvelle Énergie (Új Energia) pedig gyors taglétszám-növekedésről számol be.

Lisnard neve azért is érdekes, mert a hagyományos jobboldal több ismert politikusa – Édouard Philippe, Gabriel Attal és Bruno Retailleau – mellett próbál önálló alternatívát kínálni. A politikus egy olyan időszakban jelentkezett be, amikor a francia jobbközép még nem találta meg azt a jelöltet, aki mögé egységesen felsorakozhatna.

Cannes-tól az országos politikáig

David Lisnard 1969-ben született Limoges-ban, de családja révén erősen kötődik Cannes-hoz. Édesapja hivatásos labdarúgó volt, édesanyja balett-táncosnőként dolgozott, később mindketten a kereskedelemben tevékenykedtek. Lisnard a Bordeaux-i Politikatudományi Intézetben végzett 1992-ben.

Politikai pályája 1996-ban indult: Jacques Pélissard, Lons-le-Saunier akkori képviselő-polgármestere kabinetfőnökének és parlamenti munkatársának alkalmazta. Három évet töltött mellette, majd visszatért Cannes-ba, ahol a családi vállalkozásban is dolgozott.

A helyi politikába 2001-ben lépett be, amikor Bernard Brochand kampányát segítette. A választás után Cannes alpolgármestere lett, 2008-ban pedig első alpolgármesterré választották. 2014-ben már saját listájával indult a polgármesteri tisztségért, és megnyerte a választást. Azóta vezeti a várost, 2026 márciusában pedig ismét újraválasztották.

2021-ben az országos önkormányzati érdekképviselet, a Francia Polgármesterek Szövetségének (AMF) elnöke lett. Ez a tisztség országos ismertséget és kapcsolatokat biztosított számára, hiszen a szervezet a francia polgármesterek és önkormányzatok érdekeit képviseli.

Lisnard tehát nem parlamenti képviselőként vagy miniszterként építette fel a pályáját. Nem tartozik a párizsi politikai elit hagyományos köréhez, és ezt maga is hangsúlyozza. Helyi vezetőként, vállalkozói tapasztalatára és önkormányzati munkájára hivatkozva próbálja bizonyítani, hogy képes lenne az ország irányítására is.

Saját mozgalommal a hagyományos pártok ellen

Lisnard 2021-ben alapította meg a Nouvelle Énergie nevű politikai mozgalmat, amelynek célja egy önálló, liberális irányultságú jobboldali politikai közösség létrehozása volt. Korábban a Republikánusok (Les Républicains, LR) politikusa volt, a pártot azonban 2026. március 31-én, elnökjelöltségének bejelentésekor elhagyta.

A Nouvelle Énergie saját meghatározása szerint a szabadságot és a felelősséget állítja politikájának középpontjába. Lisnard olyan jobboldalt képzel el, amely gazdasági kérdésekben liberális, a közbiztonság és a bevándorlás ügyében határozott, és kevésbé függ a hagyományos pártok belső kompromisszumaitól.

A mozgalom taglétszáma az elmúlt hónapokban látványosan növekedett. Áprilisban még mintegy 15 ezer tagról beszéltek, szeptemberben már közel 30 ezerről, november elején pedig átlépték a százezres határt. November 4-én 100 517 tagot regisztráltak közjegyzői, illetve igazságügyi tisztviselői ellenőrzéssel. A párt saját, november 15-i nyilvántartása már 134 559 tagot mutatott.

A két adat közötti különbség oka a dátum: a százezres szám november 3-i állapotot rögzített, a 134 ezres adat pedig a mozgalom későbbi, saját nyilvántartásából származik. A taglétszámot ezért érdemes a párt által közölt adatként kezelni, nem pedig országosan egységes módszertannal felmért pártpreferenciaként.

A gyors növekedés mindenesetre azt mutatja, hogy Lisnard nem csupán személyes kampányt folytat, hanem országos szervezetet is épít.

Mit ígér Lisnard a franciáknak?

Programjának középpontjában az állami kiadások jelentős csökkentése, a gazdaság felszabadítása és a bürokrácia visszaszorítása áll. A politikus szerint Franciaország túl sokat költ az állam működtetésére, miközben a munkavállalók és a vállalkozások adó- és járulékterhei túl magasak.

A legfontosabb gazdasági vállalása 200 milliárd eurónyi állami kiadáscsökkentés. A megtakarítások egy részét a munkavállalók jövedelmének növelésére, másik részét a vállalkozások terheinek csökkentésére, a fennmaradó összeget pedig az államadósság mérséklésére fordítaná. A programjában ennél is nagyobb, 300 milliárd eurós megtakarítási cél is szerepel.

A munkavállalók nettó jövedelmének növelését a társadalombiztosítási hozzájárulás (CSG) csökkentésével is támogatná. A jelenlegi, 9,2 százalékos kulcsot 6,6 százalékra mérsékelné.

A közszférában jelentős átalakítást tervez: csökkentené az állami hivatalok és ügynökségek számát, visszaszorítaná a bürokráciát, és a nyugdíjba vonuló közalkalmazottak álláshelyeit nem töltené be automatikusan. A helyi önkormányzatoknak és intézményeknek nagyobb önállóságot adna.

A nyugdíjrendszerben a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer mellett egy kötelező, kollektív tőkefedezeti elemet is bevezetne. Nem állítaná vissza a 2023-as nyugdíjreform előtti korhatárt.

Bevándorláspolitikájában szigorúbb ellenőrzést, gyorsabb kiutasításokat és a szociális juttatások egy részének hosszabb jogszerű tartózkodáshoz kötését javasolja. A nemzeti szuverenitás kérdésében is határozott álláspontot képvisel: bizonyos migrációs ügyekben a francia jog elsőbbségét szorgalmazza, és az Emberi Jogok Európai Egyezményéből való kilépés lehetőségét is felvetette.

Oktatási elképzelései között szerepel az iskolák nagyobb önállósága és az állami irányítás csökkentése. Összességében programja gazdasági értelemben erősen liberális, a közbiztonság, a bevándorlás és a nemzeti szuverenitás terén pedig konzervatív jobboldali irányt képvisel.

A közvélemény-kutatásokban is megjelent a növekedés

Lisnard támogatottsága az elmúlt hónapokban emelkedett, bár az egyes kutatások között jelentős különbségek vannak. A november 12-én lezárult OpinionWay-felmérésben, amelyet a CNews megbízásából készítettek, közel 10 százalékos első fordulós választási szándékot mértek nála a vizsgált két jelölti felállástól függően.

Lisnard szeptemberben alig 7 százalékon állt, azaz két hónap alatt jelentősen nőtt a népszerűsége.

A hagyományos jobbközép három, másik jelöltje közül Edouard Philippe, Macron volt miniszterelnöke a legnagyobb közvéleménykutató-intézetek átlaga alapján 12%-on áll, de Lisnard már megelőzi Macron másik egykori miniszterelnökét, Gabriel Attalt, és volt belügyminiszterét, Bruno Retailleau-t is.

Tíz évvel Macron után: hasonló induló támogatottság?

Lisnard mostani eredményeit különösen érdekessé teszi, ha összevetjük Emmanuel Macron 2016-os közvélemény-kutatási adataival.

Macron 2016 szeptemberében, miután távozott François Hollande kormányából, az Ifop–Fiducial felmérésében azonnal 14 százalékra ugrott, és nagyjából itt tartott 2016 novemberében is.

Vagyis a két politikus induló helyzete nem azonos, Macroné erősebb volt, még ha a politikai építkezésben találhatók is párhuzamok. Hagyományos pártcsaládban fontos pozíció (Macron szocialista miniszter volt, Lisnard Sarkozy-párti polgármester), és utána elhitetették a választókkal, hogy ők tulajdonképpen strukturán kívüliek, majd csináltak egy új pártot, amely azt mondja, hogy sem ez, sem az, mindenből csak a legjobbat veszik át, minden rossz nélkül.

Macron 2017-ben végül megnyerte az elnökválasztást, de ebből természetesen nem következik, hogy Lisnard pályája is hasonlóan alakul. A közvélemény-kutatások pillanatfelvételek, nem választási előrejelzések.

Ki állhat mögötte, és lesz-e közös jobboldali jelölt?

Lisnard egyik legfontosabb politikai kezdeményezése a jobboldali és centrista előválasztás. Szerinte a hagyományos pártoknak meg kellene állapodniuk egy közös jelölt kiválasztásában, hogy a 2027-es választás előtt ne osszák meg a szavazóikat.

Ebben a kérdésben azonban nincs egyetértés a lehetséges jelöltek között. Lisnard, Gabriel Attal és Bruno Retailleau támogatja az előválasztás gondolatát, Édouard Philippe viszont nem. Ez különösen fontos, hiszen Philippe a jelenlegi kutatásokban a legerősebb a jobbközép politikusai közül.

Lisnard tehát márciusban kilépett a Republikánusok pártjából, így saját mozgalma nevében indul. Azt állítja, hogy rendelkezik az induláshoz szükséges 500 támogatói ajánlás megszerzéséhez szükséges ígéretekkel. A hivatalos induláshoz azonban ezeket az ajánlásokat (polgármesterek, képviselők, szenátorok, stb. ajánlásait) szabályosan össze is kell gyűjteni, és a jelöltségét az Alkotmánytanácsnak kell elfogadnia.

A kérdés tehát nem csupán az, hogy Lisnard képes-e tovább növelni személyes támogatottságát, hanem az is, hogy a jobboldal hajlandó-e elfogadni egy olyan politikust közös jelöltként, aki - újabban - éppen a hagyományos pártoktól való függetlenségét hangsúlyozza.

Tudatosabb médiaépítkezés, országos kampány

Lisnard az elmúlt hónapokban a közösségi médiában és a televízióban is aktívabbá vált. A Le Monde november 10-i elemzése szerint kommunikációs gárdája már augusztus végén azt a stratégiát hirdette meg, hogy kreatív, humorosnak szánt és különböző formátumú tartalmakkal kell elárasztani az internetet, hogy a média és a közvélemény-kutatók is egyre többet foglalkozzanak vele.

A kampány az online térből fokozatosan a hagyományos médiába is átlépett. Október végén több mint kétórás televíziós és rádiós interjúban ismertette elképzeléseit, többek között a CNews és az Europe 1 műsorában. Az Arcom adatai szerint szeptemberben összesen 1 óra 44 percnyi televíziós és rádiós műsoridőben szerepelt, ebből 1 óra 22 percet tett ki a televíziós jelenlét.

A kommunikációja egyik sajátossága, hogy igyekszik kívülállóként bemutatni magát, miközben már jelentős politikai és önkormányzati múlttal rendelkezik. Nemcsak a hagyományos jobboldali választókhoz szól: a Macron politikájából kiábrándult centristákat és a jobboldal radikálisabb irányába forduló választókat is megpróbálja megszólítani.

A médiában megjelent elemzések szerint ebben segíthet neki, hogy soha nem volt miniszter Macron kormányában, és nem kötődik a jelenlegi államfő politikai örökségéhez.

A kérdés: ő valódi alternatíva vagy egy újabb jobboldali jelölt?

A következő hónapok egyik fontos kérdése, hogy a jobboldali és centrista politikusok között létrejön-e az általa sürgetett előválasztás, vagy több jelölt külön-külön vág neki a kampánynak. Lisnard számára az is próbatétel lesz, hogy a mostani közvélemény-kutatási eredményeket tartós támogatottsággá tudja-e alakítani.

Tíz évvel Emmanuel Macron politikai áttörése után ismét egy, a hagyományos pártoktól távolabb álló politikus próbál országos alternatívát építeni Franciaországban. A hasonlóságok figyelemre méltók, de a kiinduló számok és a politikai környezet különböznek. Hogy Cannes polgármestere valóban eljuthat-e az Élysée-palotáig, azt egyelőre nem a közvélemény-kutatások, hanem a következő hónapok politikai döntései fogják meghatározni.

    Back to top