Itt a Tisza-kormány megszorító csomagja: a kisvállalkozásoktól, a külhoni magyaroktól, a katonák béremelésétől is vesznek el pénzt - mutatjuk még honnan!

Nem takarékosabb, hanem lényegesen nagyobb költségvetést terjesztett az Országgyűlés elé a Tisza-kormány, amely azonban így is jelentős megszorításokat tartalmaz. A kiadási főösszeg az Orbán-kormány által elfogadott 43781,3 milliárd forintról 49025,6 milliárdra, vagyis 5244,3 milliárd forinttal emelkedik. A bevételi főösszeg ezzel szemben csak 2352,7 milliárddal, 39562,8 milliárdról 41915,5 milliárd forintra nő. Az is szembetűnő, hogy ez a bevételi növekmény alig több mint harmada annak a 6000 milliárd forint uniós forrásnak, amelynek hazahozatalát Magyar Péter és kormánya már többször is bejelentette. 

Költségvetési szinten tehát egyáltalán nem számol a Pénzügyminisztérium az uniós források maradéktalan megérkezésére az idei évben.

A különbség azonnal megjelenik a hiányban: a pénzforgalmi deficit 4218,5 milliárdról 7110,1 milliárd forintra ugrik. Ez 2891,6 milliárdos, közel 69 százalékos hiánynövekedés.

A bevételnövekedés ráadásul nagyrészt nem a gazdaság jobb teljesítményéből származik. A fogyasztási adók előirányzata 361,8 milliárddal, a vállalkozások adói és befizetései összességében 277,7 milliárddal csökkennek. A költségvetést elsősorban az uniós programokból várt 1812,8 milliárdos többlet tartja a víz felett.

Ezeknek a forrásoknak jelentős része azonban csak akkor érkezik meg, ha a kormány teljesíti az uniós feltételeket, határidőre benyújtja a kifizetési kérelmeket, és Brüsszel még az év vége előtt valóban utal. A költségvetés tehát már bevételként számol olyan pénzekkel, amelyek beérkezése nem teljesen a magyar kormány kezében van.

Előbb beszedik a 300 milliárdot, csak később mondják meg, kitől

A kiadási és bevételi oldal között tátongó rés betömésére szolgáló egyik eszköz a minisztériumokra kivetett, összesen 300 milliárd forintos befizetési kötelezettség.

A törvényjavaslat szerint a kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési fejezeteknek október 31-ig kell befizetniük az összeget a Magyar Államkincstár számlájára. A kormány azonban csak október 15-ig dönti el, hogy melyik minisztériumnak és melyik előirányzatnak pontosan mekkora részt kell vállalnia.

Vagyis az Országgyűlésnek úgy kell megszavaznia 300 milliárd forint bevételt, hogy a törvényjavaslat benyújtásakor még nem lehet tudni, melyik tárcától, intézménytől vagy szakmai programtól mennyit vonnak el. A minisztériumoknak két héttel a befizetési határidő előtt derülhet ki, mekkora lyukat kell vágniuk saját költségvetésükbe.

A 300 milliárdos, egyelőre felosztatlan elvonáson felül a módosító több konkrét visszafizetést is előír, ami a Tisza-kormány első költségvetési szintre emelt megszorító csomagja.

A KKV-program maradványát nem a vállalkozásokra fordítják

A Gazdasági és Energetikai Minisztériumnak egymilliárd forintot kell visszautalnia az 1+1 KKV Beruházásélénkítő Támogatási Programból. A javaslat szerint a pénz a támogatási kérelmek meghiúsulása miatt megmaradt előirányzatból származik. Vagyis a programban megmaradt pénzt a minisztérium nem pályáztathatja meg újra, nem fordíthatja más KKV-fejlesztésre, hanem köteles azt visszaadni a központi költségvetésnek.

Ez azért érdekes fejlemény, mert a döntés éles ellentétben áll a Tisza kampányprogramjával. Kapitány István gazdasági programja azt ígérte, hogy a kormány kiemelten támogatja majd a hazai KKV-k fejlődését, termelékenységét, digitalizációját és nagyvállalati beszállítóvá válását. A párt azt is hangsúlyozta, hogy az uniós forrásokat célzottan vállalkozásfejlesztésre fordítaná.

A kampányban még a KKV-k megerősítése volt a Ganz Ábrahám-program egyik központi ígérete. Kormányon már az is fontosabbnak bizonyult, hogy az el nem költött egymilliárd forint visszakerüljön a központi kasszába, mint hogy a tárca újabb magyar vállalkozásokat támogasson belőle.

A „vízmegtartó ország” pénzéből is vissza kell fizetni

Még nagyobb, 4769,6 millió forintos befizetési kötelezettséget kapott az Élő Környezetért Felelős Minisztérium.

A pénz a törvényjavaslat szerint víziközművekkel és vízgazdálkodással összefüggő térségi fejlesztések „visszafolyó, felhasználásra nem kerülő támogatásaiból” származik. Mindez azt jelenti, hogy a vízügyi fejlesztéseknél megmaradt pénzt a tárca nem használhatja fel más vízmegtartási vagy víziközmű-beruházásra.

Pedig a Tisza a kampányban- és a paksi válság során- azt ígérte, hogy Magyarországot ismét „vízmegtartó országgá” teszi. Komplex térségi vízmegtartó beruházásokat, a Homokhátság vízháztartásának javítását, a kisvízgyűjtők, patakok, mellékágak és holtágak revitalizációját, valamint az öntözés korszerűsítését vállalta. Ehhez képest a módosító csaknem 4,8 milliárd forintnyi, vízügyi fejlesztésekhez kapcsolódó pénzt von vissza a szaktárcától.

A kormány érvelhet azzal, hogy fel nem használt vagy visszafizetett támogatásokról van szó. A kérdés azonban ettől még megmarad: ha valóban történelmi vízügyi fordulatra készülnek, miért nem hagyják a pénzt a vízügyi minisztériumnál, hogy más, végrehajtható fejlesztésekre fordítsa?

A honvédelmi tárcának is fizetnie kell

A Honvédelmi Minisztériumot 1414,7 millió forintos külön befizetés terheli. A normaszöveg szerint ezt nem valamelyik konkrét katonai vagy személyi előirányzatból, hanem a tárca eredeti bevételi előirányzatain felül keletkezett bevételeiből kell teljesíteni. Ezek olyan pénzek, amelyek többletforrásként állnak a tárca rendelkezésére, így olyan egyszeri kiadásokra is fel lehet használni, mint a katonák fegyverpénzének kifizetése.

Éppen ezért a visszafizetés nehezen illeszkedik a Tisza honvédelmi kampányához. A párt programja a védelmi kiadások fokozatos emelését, a honvédség emberközpontúvá tételét, a katonák tisztességes megélhetését, működő életpályáját és korszerű felszerelését ígérte.

Ehhez képest az első módosított költségvetésben a honvédelmi tárca nemcsak külön 1,4 milliárdos befizetési kötelezettséget kap, hanem a 300 milliárdos általános tárcai elvonásból is részesülhet. Hogy mekkora összeggel, azt a kormány egyelőre nem közölte.

A külügytől határon túli gazdaságfejlesztési pénzt is visszavesznek

A Külügyminisztériumnak 4,2 milliárd forintot kell befizetnie a központi költségvetésbe. A részletes indokolás szerint ez az összeg a határon túli gazdaságfejlesztési és más fejlesztési programok felülvizsgálatából keletkező megtakarítás. Ráadásul a kormány a nemzetpolitika megmaradó forrásait is átcsoportosíthatja más területekre. A költségvetés módosításába ugyanis bekerült egy új passzus, amelynek értelmében:

“A XXII. Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium fejezetet irányító szerv vezetője a XXII. Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium fejezet, 20. cím, 5. Nemzetpolitikai tevékenységek és határon túli magyarok támogatása alcím terhére átcsoportosíthat a XXII. Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium fejezet, 1. Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium igazgatása cím javára.”

Ez magyarul annyit jelent, hogy a határon túli magyarok támogatásának előirányzatait Tarr Zoltán megkötések nélkül irányíthatja át saját tárcájának működésére- onnan pedig a Tisza Pártot látványosan támogató hazai művészvilág felé. Az olyan súlyos megpróbáltatásokat átélő határon túli magyar közösségek, mint a háború sújtotta kárpátaljai, vagy a jelentős politikai ellenszélben fennmaradó felvidéki és erdélyi magyarság helyett tehát a balliberális művészvilághoz kerülhetnek a tárca forrásai.

Ezen felül a tárcának vissza kell fizetnie a külképviseleteken dolgozók dollárban meghatározott járandóságain az erősebb forint miatt keletkező megtakarítást is. Ennek pontos összegét csak a novemberi adatok alapján állapítják meg, ezért a minisztériumi visszafizetések végső összege jelenleg még nem ismert.

Kisebb tétel, miszerint a Tudományos és Technológiai Minisztérium igazgatásának további 115 millió forintot kell átutalnia. Az indokolás szerint ez a Digitális Kormányzati Ügynökség működési költségein keletkezett megtakarításból származik.

A nevesített visszafizetések összege így már önmagában 11 499,3 millió forint. Ehhez adódik hozzá a külképviseleti árfolyam-megtakarítás, valamint a minisztériumokra és más kormányzati fejezetekre később szétosztandó 300 milliárdos elvonás.

Hová ment a pénz?

Mint azt a bevezetőben említettük, hiába a rengeteg elvonás, a költségvetés főösszege nemhogy csökkent, hanem inkább nőtt. A kiadásokat azonban nem a kampányígéretek beváltása, hanem az állam kiterjesztése dobta meg.

Az költségvetés növekedésének egyik legfőbb oka, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások 352,4 milliárdról 1770,9 milliárd forintra nőnek. A mintegy 1418,5 milliárdos többlet fő elemei:

• Magyar Vonatflotta Zrt./ROSCO feltőkésítése: 647,6 milliárd;
• Magyar Fejlesztési Bank feltőkésítése: 645,6 milliárd;
• Paks II. Zrt. tőkeemelése: 95 milliárdról 206,6 milliárdra, vagyis +111,6 milliárd.

A vonatflotta és az MFB jelentős része az uniós RRF-forráshoz kapcsolódik, vagyis a 6000 milliárdosnak beharangozott, de az idei költségvetésben csak 1800 milliárd forinttal szereplő uniós források ezidáig 1300 milliárd forintjába kerültek az államháztartásnak.

Ezen felül:

• 500 milliárd forint a teljesen szabadon elkölthető Havária Alap;
• az egyéb céltartalékok (kivéve a rezsivédelmi alapot, amelyet még a Fidesz-kormány épített be): 256 milliárd forint;
• uniós támogatásból fizetett programok kiadásai 706 milliárd forint;
• nyugdíjalap kiadásai (nyugdíjemelés nélkül): 206 milliárd forint;
• az egészségügy az ígért 500 milliárd forint helyett 167 milliárddal kap többet, szinte kizárólag gyógyszertámogatásokra;
• úthálózati rendelkezésre állási díjak: 176 milliárd;
• közüzemi szolgáltatások támogatása: 141,6 milliárd;
• a kamatkiadások 261 milliárd forinttal nőnek;

A Tisza tehát hiába ígért a kampányban több támogatást, nagyobb szakmai önállóságot és erősebb ágazati minisztériumokat. A módosított költségvetés logikája ezzel szemben az, hogy a KKV-programokban, a vízügyi fejlesztéseknél, a külügyi programokban vagy a honvédelmi tárcánál keletkező szabad forrásokat nem hagyják az adott területnél.

A takarékos költségvetés meséje is megdőlt, hiszen érdemi gazdasági és infrastrukturális fejlesztés vagy szociális támogatás bevezetése nélkül ugrott meg 5000 milliárd forinttal a költségvetés, és ezermilliárdokkal adósodik el újra az állam. Eközben a legfontosabb támogatások forrásait sorban veszi vissza a kormányzat, amely aztán jórészt a brüsszeli követeléseknek megfelelően csoportosítja át az állami vagyont.