Gyújtogatások, utcai háborúk, rendőrök elleni támadások: Nicolas Sarkozy szerint a helyzet tovább fog romlani, összeomláshoz közelít a francia gazdaság
Jelentős esemény, amikor megszólal a kétséget kizáróan nagy tekintélyű volt köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy. Csak akkor nyilvánul meg, amikor valóban van mondanivalója, szemben a gyakran feleslegesen nyilatkozgató Francois Hollande-dal, közvetlen utódjával. Sarkozy szerint Franciaország súlyos tekintélyválsággal küzd, a következő elnök legfontosabb feladata az állam tekintélyének helyreállítása és a munkavégzés ösztönzése lesz. Hogy dolgozzanak normálisan a franciák. Sarkozy egyúttal széles jobboldali és centrista összefogást akar a 2027-es elnökválasztásra, messze nem zárja ki egy újabb pénzügyi válság lehetőségét, vagyis a gazdasági helyzet további romlását. Sőt, gazdasági összeomlástól tart.
A Le Figaro-ban hétvégén megjelent, hosszú interjújában a volt elnök a franciaországi zavargásokról, a fiatalok helyzetéről, a rendőrség szerepéről, a sajtószabadságról, a vallás társadalmi jelentőségéről, a jobboldal választási esélyeiről és Franciaország pénzügyi helyzetéről is beszélt.
Az október 17-i zavargások: Franciaország legnagyobb problémája az állami tekintély meggyengülése
Sarkozy az október 17-i zavargásokat mélyen megrázónak és sokak számára traumatikusnak nevezte, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a politikai erőszak nem új jelenség Franciaország történelmében. Felidézte többek között a párizsi kommünt, a jakobinus terrort, az 1934. február 6-i zavargásokat, Léon Blum 1936-os megtámadását, az algériai háborút körülvevő francia erőszakos ügyeket, 1968 májusát és a 2005-ös külvárosi zavargásokat.
Szerinte tehát nem önmagában az erőszak megjelenése jelenti az újdonságot, hanem az, hogy a francia állam tehetetlennek látszik, és az állampolgárok úgy érzik, magukra maradtak.

Különösen súlyosnak tartja a rendőrök és az oktatási intézmények dolgozói, tanárok elleni támadásokat, valamint a kereskedők üzleteinek lerombolását. A limoges-i városháza elpusztítását a közintézmények tekintélye elleni súlyos szimbolikus támadásként értékelte.
Arra a kérdésre, hogy forradalmi helyzet alakult-e ki Franciaországban, azt válaszolta: még korai lenne végleges minősítést adni, és attól tart, hogy a mostani események csak a kezdetet jelentik. Vagyis, szerinte a helyzet még rosszabb lesz.
Az integráció és a bevándorlás ellenőrzésének hiányát is a problémák egyik okának tartja, de szerinte hiba lenne kizárólag ezekkel magyarázni a zavargásokat. Úgy véli, a jelenlegi helyzet mélyebb problémája az állami tekintély és a rend fenntartására való képesség meggyengülése.
Rendőrség és közbiztonság: Sarkozy szerint a határozott fellépés nélkülözhetetlen
A volt elnök szerint a közrend fenntartásában nincs köztes megoldás: az államnak olyan tekintélyt kell képviselnie, amely visszatartja az embereket az erőszakos cselekményektől.
Kifejezetten bírálta azt a szerinte elterjedt politikai hozzáállást, amely a rendőrséget az empátia hiányával vádolja. Úgy véli, ezzel a rendvédelmi szerveket védekező pozícióba kényszerítik, miközben a zavargók és fosztogatók nagyobb mozgásteret kapnak.
Ugyanakkor nem támogatja a hadsereg bevetését a külvárosi negyedekben. Érvelése szerint a katonák vagy fegyvert használnának, ami polgárháborús helyzethez vezethetne, vagy nem használnák, és akkor a rendbontók, bűnözők kerülhetnének fölénybe. Szerinte a közbiztonság fenntartása a rendőrség és a csendőrség feladata, de ezeknek a szervezeteknek érezniük kell a politikai vezetés támogatását.
A belügyminiszter lemondását sem tartaná megoldásnak, mert szerinte nem személyi, hanem stratégiai problémáról van szó: ugyanaz a politika ugyanazokhoz az eredményekhez vezetne, függetlenül attól, ki vezeti a minisztériumot.
A fiatalok helyzete: munkanélküliség, mesterséges intelligencia és oktatási reform
Sarkozy szerint a középiskolások aggodalmai részben jogosak. A fiatal generációknak egyszerre kell szembenézniük a munkanélküliség újbóli növekedésével és a mesterséges intelligencia munkaerőpiacot átalakító hatásával. Úgy véli, különösen sok szakképzett munkahely szűnhet meg a technológiai változások következtében.
Az oktatási rendszerrel kapcsolatban határozottan kiáll a szelekció mellett. Szerinte a felsőoktatásba való bejutásnál a teljesítményen alapuló kiválasztás nem igazságtalan, hanem éppen a társadalmi igazságosság egyik biztosítéka. Bírálja azt a törekvést, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék az egyetemi továbbtanulást, mert szerinte ez a követelmények felhígulásához vezet.
Azt is hangsúlyozza, hogy egyetemi diploma nélkül is lehet sikeres életet élni.
Kritizálta a két évvel korábban végrehajtott szakképzési és gyakornoki reformot is, amely szerinte megnehezítette, hogy a fiatalok gyakorlati képzési szerződésekhez jussanak. Emellett kifogásolta a minimálbér emelését és az alacsony bérekhez kapcsolódó munkáltatói járulékkedvezmények csökkentésének tervét, mert szerinte ezek növelik a vállalatok terheit.
A nyugdíjreform 64 éves korhatárának felfüggesztését szintén a fiatal generációk érdekeivel ellentétes döntésnek tartja. Úgy látja, a jelenlegi intézkedések hosszú távon éppen azokra hárítanak nagyobb terheket, akiknek a jövőjét a politikusoknak védeniük kellene.
Franciaország két alapvető problémája: a tekintély és a munka
Sarkozy szerint a 2027-es elnökválasztás jelöltjeinek nem feltétlenül kell több száz intézkedést tartalmazó programokat készíteniük. Franciaországnak szerinte két alapvető problémája van: az állami tekintély helyreállítása és a munkavégzés ösztönzése.
Felidézte 2007-es elnökválasztási jelszavát: „Többet dolgozni, többet keresni”. Úgy véli, a magasabb jövedelem célja továbbra is aktuális, de a több munkavégzés követelménye fokozatosan eltűnt a francia politikából.
Összehasonlításként Németországot említette: állítása szerint Franciaországnak 15 millióval kevesebb lakosa van, mégis egymillióval több közalkalmazottat foglalkoztat. Azt is kifogásolta, hogy az előző évben további közel húszezer álláshely jött létre a közszférában.
Szerinte Franciaország túl sokat költ, miközben nem dolgozik eleget. A közkiadások mérséklését és a foglalkoztatás növelését ezért a következő kormányzat alapvető feladatának tartja.
Sajtószabadság és politikai pluralizmus: kiállás a CNews mellett
Sarkozy határozottan elutasítja az újságírók fenyegetését és megfélemlítését, függetlenül attól, hogy milyen politikai irányultságú médiumban dolgoznak.
Különösen élesen bírálta a konzervatív C8 televíziós csatorna bezárását, amelyet példátlan demokratikus botránynak nevezett. Szerinte a csatornának jelentős közönsége volt, nem terhelte az adófizetőket, ezért bezárása adminisztratív döntéssel elfogadhatatlan.
A szintén jobboldali CNews megszüntetését követelő politikai és szakszervezeti kezdeményezéseket szintén veszélyesnek tartja. Úgy véli, a sajtószabadság nem függhet attól, hogy egy szerkesztőség milyen politikai nézeteket képvisel.
Érdekes módon ugyanezt az elvet alkalmazza a politikai pártokra is. Bár nincs szimpátiája Jean-Luc Mélenchon mozgalma, a radikális baloldali La France Insoumise (LFI) iránt, ellenzi annak betiltását. Ugyanígy elutasítja a Nemzeti Tömörülés (RN) betiltásának gondolatát is. Szerinte ha egy párt törvényesen indulhat a választásokon, akkor a demokratikus politikai rendszer része.
Vallás és társadalom: a pápa látogatása mint a nemzeti összetartozás példája
Az interjú egyik érdekesebb része XIV. Leó pápa franciaországi látogatásának értékelése.
Sarkozy szerint a látogatás felekezeti hovatartozástól függetlenül különleges pillanatot jelentett az ország számára. Kiemelte, hogy mintegy 800 ezer ember gyűlt össze egy helyen úgy, hogy nem történt rongálás, támadás, rendőri sérülés vagy más rendbontás.
Ezt annak bizonyítékaként értelmezi, hogy a társadalom képes békésen, közös értékek mentén is összegyűlni.
A volt elnök szerint a mai társadalomban különösen fontos lenne a transzcendencia, vagyis annak felismerése, hogy az emberi életnek van valamilyen önmagán túlmutató értelme. Úgy látja, a szépség, a lélek, a szentség és Isten fogalmai háttérbe szorultak, és ez hozzájárulhatott a fiatalok körében tapasztalható kiábrándultsághoz és nihilizmushoz.
Hangsúlyozta, hogy a szekularizmus, vagyis az állam és az egyház elválasztásának elve fontos működési szabály, de önmagában nem ad választ az élet értelmével kapcsolatos kérdésekre.
fotó: Julien de Rosa/AFP

A jobboldal 2027-es stratégiája: széles előválasztás és közös jelölt
Az interjú egyik érdekes politikai része a 2027-es elnökválasztásról szól.
Sarkozy támogatja a jobboldali és centrista előválasztás gondolatát. Emlékeztetett arra, hogy 2016-ban maga is részt vett az előválasztáson, amelyet végül elveszített. (Mint ismert, a könnyen becsapható jobboldali előválasztási rendszerrel Sarkozy baloldali ellenfelei visszaéltek, és úgymond meghekkelték a választást, a szerintük legesélytelenebb jelöltet segítették győzelemhez, a jobboldalon valójában legnépszerűbb Sarkozy-vel szemben.)
Sarkozy szerint az előválasztás csak akkor hasznos, ha valóban összefogja a politikai tábort. Ha a résztvevők a folyamat végén nem támogatják a győztest, akkor az egész kezdeményezés elveszíti az értelmét.
A részvétel körét szélesre nyitná: szerinte mindenki indulhasson, aki elfogadja a közös szabályokat, és vállalja, hogy támogatja a győztest. Nem akarja előre leszűkíteni a lehetséges jelöltek körét.
Ez azt jelenti, hogy a folyamatban elvileg Macron két korábbi miniszterelnöke, Gabriel Attal és Édouard Philippe, Macron volt belügyminisztere, Bruno Retailleau és az egyre népszerűbb cannes-i polgármester, David Lisnard is részt vehetne, de Sarkozy az interjúban nem nevezett meg konkrét preferált jelöltet. Azt mondta, az első fordulóban azt a politikust fogja támogatni, aki a legszélesebb jobboldali és centrista összefogást képes megteremteni.
Külön kiemelte David Lisnard és Éric Zemmour EP-képviselője, Sarah Knafo iránti választói érdeklődést, amely szerinte az igazi politikai váltás iránti igényt mutatja.
Azt is hangsúlyozta, hogy a választási sikerhez nem elegendő egy program: megfelelő politikai vezetőre és hitelesen megjelenített változásra van szükség.
Jordan Bardella és a Nemzeti Tömörülés (RN): a párbeszéd nem jelent politikai szövetséget
Sarkozy beszélt arról is, hogy találkozott Jordan Bardellával, a Nemzeti Tömörülés, azaz Marine Le Pen pártjának elnökével.
A találkozót természetesnek nevezte, és azzal érvelt, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni egy olyan politikai erőt, amely a felmérések szerint a választók jelentős részének támogatását élvezi, és a parlamentben is a legnagyobb képviselőcsoporttal rendelkezik.
Felidézte, hogy Emmanuel Macron is fogadta a parlamenti pártok képviselőit, köztük az RN politikusait, ahogyan ő maga is így tett elnöksége idején.
Szerinte a választók megsértését jelentené, ha egy politikai erő képviselőivel pusztán elvi alapon megtagadnák a párbeszédet.
Azt viszont nem árulta el, hogy egy esetleges második fordulós RN–LFI párharcban kit támogatna. Azt mondta, egyelőre az első fordulóra kell koncentrálni.
Súlyos pénzügyi válságot jósol Franciaországnak
Az interjú egyik legfigyelemreméltóbb kijelentése a francia gazdaság helyzetére vonatkozik.
Sarkozy szerint Franciaország „vulkánon táncol”, és akár a 2027-es elnökválasztás előtt is bekövetkezhet egy súlyos pénzügyi válság. Úgy fogalmazott: nem az a kérdés, hogy lesz-e válság, hanem az, hogy mikor.
Érvelése szerint az ország gazdasági növekedése szinte nulla, az államadósság hamarosan fenntarthatatlanná válhat, miközben Franciaország a világ egyik legmagasabb adó- és járulékterhelésével rendelkezik. Azaz, egyáltalán nem zárja ki a gazdasági összeomlás lehetőségét.
Sarkozy saját tapasztalataira is hivatkozott: elnöksége idején kellett kezelnie a 2008-as amerikai eredetű jelzálogpiaci válságot, majd a 2010-es görög és olasz adósságválság következményeit.
Szerinte a megoldás két fő területen keresendő:
A közkiadások csökkentése: elsősorban az állami alkalmazottak számának mérséklésével.
A munkában töltött idő növelése: hosszabb munkával és magasabb nyugdíjkorhatárral.
Külön bírálta, hogy a francia politikában ismét a 62 éves nyugdíjkorhatár visszaállítása került előtérbe, miközben korábban őt éppen a 64 éves korhatár bevezetése miatt érték komoly támadások.
Sarkozy tehát a nyugdíjkorhatár további emelését és a közszféra karcsúsítását tartja szükségesnek.
Saját bírósági ügye: továbbra is ártatlannak vallja magát
Az interjú végén szóba került Sarkozy saját büntetőügye is, amely a 2007-es elnökválasztási kampányának feltételezett líbiai finanszírozásával kapcsolatos.
A volt elnök kijelentette: ártatlan, és ezt kívánja elmondani a francia közvéleménynek. A fellebbviteli bíróság döntését november 30-ra várja.
A Marine Le Pen ügyében hozott bírósági döntésről nem kívánt részletesen nyilatkozni, arra hivatkozva, hogy saját jogi helyzete miatt nem lenne helyénvaló állást foglalnia.
Beszélt a Journal d'un prisonnier című könyvéről is, amelyben a börtönben szerzett 20 napos tapasztalatait dolgozta fel. Elmondása szerint a kötetből közel 300 ezer példány fogyott. Az átélt nehézségeket olyan tapasztalatként értelmezi, amelyekből az embernek valami pozitívat kell létrehoznia.