A "fasizmus" oldalt váltott – a francia radikális baloldalt elemzi az egyik legismertebb esszéíró
Yves Thréard, a Le Figaro publicistája véleménycikkében a francia társadalomban tapasztalható erőszak terjedését bírálja. Írásának központi állítása, hogy szerinte a szélsőbaloldal és a hozzá köthető mozgalmak egyre inkább elfogadhatónak tekintik az erőszakot, miközben magukat az antifasiszta fellépés képviselőiként határozzák meg. Míg évtizedeken át fasisztázták a jobboldalt, egyre inkább alaptalanul, most már ők viselkednek kvázi fasisztaként. Az ismert publicista, esszéíró ezzel arra utalt, hogy a Jean-Luc Mélenchon vezette radikális baloldal egyrészt példátlanul erőszakos, járókelőket és rendőröket támadnak meg, ugyanakkor erősen antiszemiták.
A szerző már az első bekezdésekben a francia nemzeti egység meggyengülését hangsúlyozza. Példaként az 1918-as fegyverszünet évfordulójának megemlékezését említi, amely szerinte már nem képes a nemzeti összetartozás pillanata lenni. Bírálja azokat a pedagógus-szakszervezeteket is, amelyek ellenezték, hogy az iskolákban közös megemlékezést tartsanak az első világháború lezárásáról. Úgy véli, a múlt és a háború borzalmainak felidézése fontos lenne a fiatalabb generációk számára.
Thréard szerint Franciaországban egyre inkább egy aktív, radikális kisebbség határozza meg a közéleti légkört, amely megfélemlítéssel és erőszakkal próbálja érvényesíteni az akaratát. Példaként többek között politikusok üzemanyaggal való leöntését, iskolák elleni gyújtogatásokat, iskolaigazgatók bántalmazását, rendőrök sérüléseit, újságírók megfenyegetését, valamint üzletek kifosztását és a kereskedők munkájának akadályozását sorolja fel.
A publicista különösen élesen támadja a radikális baloldali politikai mozgalmakat és a Jean-Luc Mélenchon vezette pártot, az Engedetlen Franciaországot (La France insoumise, LFI). Állítása szerint a középiskolai tiltakozások számos vezetője olyan szervezetekhez kötődik, amelyek forradalmi változásokat és a kapitalista rendszer felszámolását hirdetik. Úgy látja, ezek a csoportok politikai támogatást kapnak a szélsőbaloldaltól.
Thréard szerint Mélenchon és politikai köre ugyan elutasítja a vádakat, de nem ítéli el kellő egyértelműséggel az erőszakos cselekményeket és a fosztogatásokat. A szerző azt is kifogásolja, hogy a politikusok a rendőri fellépést „rendőri brutalitásként” állítják be, miközben elutasítják a párbeszédet politikai ellenfeleikkel. Hasonló magatartással vádol egyes szakszervezeti vezetőket is, köztük Sophie Binet-t.
Az írás fő üzenete a címben is megfogalmazott állítás: „A fasizmus oldalt váltott.” Thréard szerint azok, akik ma az antifasizmus nevében lépnek fel, maguk olyan megfélemlítő, kirekesztő és erőszakos módszereket alkalmaznak, amelyek szerinte a fasizmus jellemzői.
