Kapitány István januárban még tanácsadója volt a Stonepeak-nek, most kiderült, a cég esélyes, hogy a magyar államtól szélerőművekkel kapcsolatban sokmilliárdhoz jusson
Júniusban német vállalatok érkeztek Magyarországra energetikai üzleteket előkészíteni, majd alig egy héttel később Kapitány István bejelentette a szélerőmű-kapacitás megtöbbszörözését. A német külgazdasági ügynökség azóta már lehetséges német beruházót is megnevezett. Miközben a kormány közpénzből teremti meg az új energetikai beruházások hálózati feltételeit a külföldi-elsősorbanh a német-cégek számára, az egészségügyi fejlesztések uniós keretét jelentősen csökkentette. A történet külön érdekessége, hogy Kapitány korábban egy szélerőművekbe is befektető nemzetközi alapnak dolgozott, és egy hónappal miniszteri jelölése előtt még arról beszélt, szeretné folytatni az együttműködést.
Figyelemre méltó időrendet rajzolnak ki a német gazdasági és energetikai minisztérium exportösztönző programjának beszámolója és a magyar kormány bejelentései.
Június 15-18. között nyolc német vállalat képviselője utazott Magyarországra. Az utat a német minisztérium Exportinitiative Energie (azaz: Energiaipari Exportkezdeményezés) programjának megbízásából a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és az Energiewaechter GmbH szervezte. A más ügyekben rendkívül aktívan kommunikáló kormányzati nyilvánosság semmilyen beszámolót sem tett közzé a látogatásról, pedig annak célja a magyar energetikai piac üzleti lehetőségeinek feltérképezése, partnerek keresése és együttműködések előkészítése volt.
A delegáció képviselői összesen 52 üzleti megbeszélést tartottak, műszaki adatokat cseréltek, ajánlatokat készítettek elő, és lehetséges kísérleti projekteket vizsgáltak. A német sajtóban sem keltett különösebb visszhangot az út, és maga a kamara sem sietett beszámolni a tárgyalásokról: a júniusi látogatásról csupán júliusban írtak egy szűkszavú közleményt, amely szerint többek között energiatárolási, hálózatstabilitási ügyekről és a német cégek magyarországi piacralépéséről tárgyaltak a delegáció képviselői.
Utóbbi kapcsán a német vállalatok képviselőiből álló delegáció két akadályt állapított meg: egyrészt a kormányzati engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos nehézségeket, másrészt a korlátozott hálózati kapacitást. Egy héttel ezután a látogatás után, június 24-én Kapitány István bejelentette, hogy magánvállalatokra kiírt pályázatokon keresztül legalább 700 megawatt új szélerőművi kapacitásra nyitnak pályázási lehetőséget. 2030-ig pedig több mint tízszeresére növelnék a hazai kapacitást. A szükséges hálózatfejlesztéshez másfél milliárd euró uniós forrást rendeltek, amelynek mintegy felét az előző kormány által egészségügyi fejlesztésekre szánt uniós keretből csoportosított át a Tisza-kormány.
A nagy multik már készülnek a magyar energetikai szektor átvételére
Nem is kellett sokáig várni arra, hogy kiderüljön, kik lehetnek a kormány szélerőműépítési programjának kedvezményezettjei. A Germany Trade & Invest októberi elemzése a brémai wpd-t és a dán-amerikai Eurowind Energy-t tartja a magyar szélerőmű-pályázat legfontosabb lehetséges indulóinak. Az Eurowind két meghatározó tulajdonosa a a dán Norly és az amaerikai Blackstone befektetési alap, míg a wpd a BlackRock tulajdonában áll, külföldi beruházásaiban pedig egy másik nagy alapkezelővel, a Stonepeakkel működik együtt.
Utóbbi kifejezetten szoros kapcsolatot ápol a területért felelős miniszterrel, Kapitány Istvánnal. Kapitány januárban saját LinkedIn-oldalán számolt be arról, hogy iparági szakértőként segítette a Stonepeaket a Castrol nevű kenőanyaggyártó felvásárlásában a folyamat kezdetétől az átvilágításon át a megállapodás aláírásáig. Ugyanebben a bejegyzésben azt is jelezte, hogy a továbbiakban is támogatni kívánja a Stonepeaket. Alig egy hónappal az erről szóló bejegyzés után Magyar Péter bejelentette, Kapitány István lesz pártja energetikai szakértője és potenciális miniszterjelöltje.
A Stonepeaknek jelentős érdekeltségei vannak éppen abban az ágazatban, amely előtt most megnyílik a magyar piac
A befektető 2024-ben megszerezte a 2,6 gigawattos Coastal Virginia Offshore Wind projekt 50 százalékos tulajdonrészét. Ehhez a projekthez egy másik német cég, a Siemens Gamesa szállítja a turbinákat, tízéves szervizmegállapodással.
Emellett a Stonepeak négy működő amerikai szárazföldi szélerőműből álló, összesen 957 megawattos portfólióban is tulajdonrészt szerzett.
Európában pedig a JouleTerra platformon keresztül megújuló energiatermelésre és tárolásra alkalmas, hálózati kapcsolattal rendelkező területekbe fektet. Vagyis erős jelenlétet épített ki Kapitány István egykori üzleti partnere azon a területen, amelyet most megnyit a külföldi multik előtt a kormány.
A magyar emberek ezen semmit nem nyernek
A kormány közlése szerint a szélerőműveket magántőkéből építik, az uniós pénz a hálózati feltételeket teremti meg. Egyszerűbben: az állam közpénzből finanszírozza annak az infrastruktúrának egy részét, amelyre a magánberuházások rákapcsolódhatnak. Teszik mindezt az egészségügyre szánt források terhére.
A Tisza-kormány által módosított uniós helyreállítási tervhez (RRF) kapcsolódó egészségügyi keret az előző kormány által tervezett 1,306 milliárd euróról 478,22 millió euróra csökkent. Ez közel 828 millió eurós (jelenlegi árfolyamon 304 milliárd forintos), 63,4 százalékos csökkentését jelenti a keretnek. És nagyságrendileg éppen ennyivel emelkedett az új kormány helyreállítási tervében a hálózatfejlesztésre szánt források összege.
Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy
- az egészségügyi infrastruktúra fejlesztésére szánt keret 643 millióról 240 millió euróra zsugorodott,
- a várólisták csökkentését szolgáló digitalizációs programból pedig a korábbi összeg hozzávetőleg tizede maradt,
- valamint a Gondosóra 229 millió eurós finanszírozása kikerült a tervből.
Ehelyett Kapitány István bejelentése alapján végül nem is 700, hanem 1000 megawattos szélerőkapacitás-bővítésre ír ki pályázatot a kormány, amely szint eléréséhez a Kárpát medence földrajzi sajátosságai miatt mintegy 4000 megawattnyi névleges kapacitást kell telepíteni.
Ez, annak ismeretében, hogy a szélturbinák teljes élettartama ideális esetben mindössze 25 év, azt jelenti, hogy 1 megawattóra előállított villanyáram bekerülési költsége 24 euró. Ehhez jön még hozzá, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2024-ben az új szárazföldi szélerőművek globális átlagos termelési költsége 34 dollár volt megawattóránként.
Ezzel szemben a sokat kritizált és túlárazottnak titulált Paks II esetében a megawattóránkénti bekerülési költség a blokk tervezett, 60 éves élettartamával számolva 11 euró lesz, ha egyszer megépül.
Mindez azért rendkívül érdekes, mert a szélturbinák beruházását magántőkéből végrehajtó vállalkozások értelemszerűen profitot akarnak realizálni, amely csak akkor lehetséges, ha a magas bekerülési költséghez mérten magas áron adják tovább a szolgáltatónak a megtermelt villamosenergiát. Ennek eredménye, hogy az áramszolgáltatók terhei tovább növekednek, amelynek két következménye lehet: vagy tovább növeli az államháztartásra nehezedő nyomást, vagy az állam megszünteti a rezsicsökkentést – utóbbi a lakossági energiaárak drasztikus növekedését hozná.
