Támogatja a kormánykritikus sajtó felszámolásának tervét a Médiatanács vezetője, Polyák Gábor
Panyi Szabolcs vasárnapi posztjában arról értekezett közösségi oldalán, hogy a jobboldali sajtónak már nincs helye a médiatérben, az ő tevékenységüket el kell lehetetleníteni. Mint az Ellenpólus észrevette, meglepő támogatója akadt a felvetésnek: Polyák Gábor, a Médiatanács elnöke is lájkolta az írást. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy annak a platformnak a vezetője, amely elviekben a sajtó működését szabályozza, és politikai értelemben teljesen semlegesnek kell lennie, helyesli az ellenzéki média teljes felszámolásának ötletét.
A Médiatanács a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) önálló hatáskörű, jogi személyiséggel rendelkező testülete, amely a magyar sajtó- és médiapiac felügyeletét látja el. Ez a testület figyeli, hogy a sajtótermékek az előírásoknak megfelelően működnek-e, és szankcionálhatja, vagy akár be is zárathatja azokat a sajtótermékeket, amelyek álláspontjuk szerint nem megfelelően működnek.
Jogos elvárás lenne tehát, hogy a testület- és különösen annak elnöke- részrehajlás nélkül viszonyuljon az egyes sajtótermékekhez.
Ehhez képest Polyák Gábor, a Médiatanács vezetője egy meglehetősen meredek, demokratikusnak nem nevezhető gondolatmenetet lájkolt a közösségi médiában.
Tegnap Panyi Szabolcs, a Tisza Párt választási győzelmének egyik fontos háttérfigurája lényegében arra tett javaslatot a Facebook-oldalán, hogy fel kellene számolni a megmaradt független, ellenzéki sajtót.
„(...) végső soron a magyar újságírói közösségnek kell újra és újra rámutatnia arra, hogy ezek a szereplők nem részei a szakmának, az újságírói közösségnek” – fejtette ki az oknyomozó újságíró.
Szerinte ezt a gyakorlatban a formális médiatérből való teljes kizárással lehetne megvalósítani, amelynek részeként a hivatalos sajtótermékeknek járó státuszhoz rendelt jogosultságokat is el kellene venni tőlük. Ennek híján pedig a kormánykritikus sajtó gyakorlatilag semmilyen platformon nem tudná számonkérni a jelenlegi hatalmat.
Panyi felvetéseinek csupán egy része érinti a médiaszakma belső ügyeit, az igazán fontos kérdések azonban szabályozási jellegűek, amelyért elsősorban a Médiatanács felelős.
Éppen ezért botrányos, hogy a bejegyzést Polyák is kedvelte.
Polyák Gábor kinevezése már a kezdetektől aggályos volt, hiszen korábban saját magát David Pressman amerikai demokrata párti nagykövet pénzosztó emberének nevezte, nem véletlenül.
A Médiatanács elnöke több száz millió forintnyi külföldi támogatást osztott szét olyan sajtótermékek között, amelyek korábban egyértelműen a Fidesz-KDNP-vel szemben határozták meg magukat, jelenleg pedig a kormánnyal szoros egyetértésben tevékenykednek.
A Tisza-kormány fél éves fennállása alatt több alkalommal is részrehajló döntések születtek a médiaügyekben. A korábbi szokástól eltérően ugyanis az Országgyűlés kormánypárti többsége a legnagyobb ellenzéki párt a Médiatanácsba jelölt két képviselőjét kétszer is leszavazta. Így a csonka tanácsban 4-2-es arányú, kétharmados többségben vannak a Tisza Párt által delegált tagok.
Ez a tény önmagában világos jelzés a kormánypárt részéről arra vonatkozóan, hogy a közjogi rendszert személyre szabott és visszaható hatályú jogalkotással a maga képére átalakító politika utolsó ellenpólusaként működő ellenzéki sajtóval szemben kontroll nélkül meghozható bármilyen szankció.
Mint ismert, a posztot jegyző Panyi Szabolcs a kampány során több, a Tisza Pártnak kedvező ügynek is központi szereplője volt. Érintett volt Szijjártó Péter külügyminiszter lehallgatásában, és a magyar szolgálatok kompromittálására ácsolt “Gundalf-ügyben". Utóbbiban azzal vádolták a Fidesz-kormányt, hogy titkosszolgálati eszközökkel próbálták ellehetetleníteni a Tisza Pártot.
Aztán egy hangfelvételből kiderült, éppen Panyi – és rajta keresztül a Tisza Párt – az, aki (külföldi) titkosszolgálati hátszelet kapott a kampányban. Az oknyomozó újságíró az anyagon arról beszélt egy nőnek, hogy titkos helyekről kap értesüléseket az akkori magyar kormányra vonatkozóan és Tisza-győzelem esetén Orbán Anitának majd tanácsokat adhat, hogy ki maradhat a külügyben és kit rúgjanak ki.
