Donald Trump nemcsak az amerikai gazdasági gondok miatt vesztette el a félidei választásokat
Az egyik legnagyobb hatású kanadai-francia esszéíró, Mathieu Bock-Coté az amerikai félidei választásokkal kapcsolatban rendkívül eredeti elemzést készített. Nem tagadva a gazdasági gondok jelentőségét, az iráni háború politikai hatását is rendkívül súlyosnak tartja. Miután az eddig legnagyobb hatású francia konzervatív esszéírónak tartott Éric Zemmour a politikával kezdett foglalkozni, a Reconquete elnöke lett, Bock-Cotét tartják Franciaországban az utódjának. De nézzük részletesen az elemzését.
A Le Figaro véleménycikkében Mathieu Bock-Côté azt vizsgálja, hogy Donald Trump félidős választási vereségében milyen szerepet játszott az Irán elleni amerikai katonai beavatkozás. A kanadai-francia politológus, esszéíró szerint a vereség egyik fontos oka a háború, de a választói elégedetlenség mögött mélyebb, történelmi és politikai ellentmondás is húzódik: az amerikai jobboldal hagyományos bizalmatlansága a külföldi katonai beavatkozásokkal és a birodalmi ambíciókkal szemben.
Bock-Côté felidézi, hogy Trump korábban éppen azt ígérte támogatóinak: véget vet az Egyesült Államok végtelen külföldi háborúinak, különösen a 2003-ban, az iraki invázióval új szakaszba lépett közel-keleti katonai szerepvállalásnak. Az Irán elleni beavatkozás ezért nemcsak a választók mindennapi életére – például az üzemanyagárakra – gyakorolt hatása miatt váltott ki ellenérzéseket, hanem azért is, mert szembement Trump korábbi politikai ígéretével.
A szerző Justus D. Doenecke amerikai történész munkásságára hivatkozva bemutatja az úgynevezett non-intervencionista, vagyis be nem avatkozást támogató amerikai politikai hagyományt. Ennek képviselői már az első világháború idején figyelmeztettek arra, hogy a külföldi háborúkba való belépés veszélyeztetheti a szabad társadalom működését. A háborús mozgósítás ugyanis az állam hatalmának növekedésével, a polgári szabadságjogok korlátozásával és a társadalom fokozott ellenőrzésével járhat. A mindennapok hangulatára, az emberek egymás közti megítélésére is rossz hatással van egy beavatkozás-jellegű háború, sőt, jogi következményei is lehetnek: aki ugyanis ellenzi a háborút, könnyen hazafiatlansággal vagy akár hazaárulással vádolható.
Bock-Côté ezt a jelenséget az iraki háború idején is megfigyelhetőnek tartja. Akkor az amerikai jobboldal háborúellenes képviselőit „hazafiatlan konzervatívoknak” nevezték. A szerző szerint a neokonzervatív gondolkodás egyik ellentmondása, hogy a patriotizmust gyakran az amerikai katonai beavatkozások támogatásával azonosította.
Sőt, mindebből következik, hogy éppen a konzervatív táboron belül lehet szakadás: egyik része elutasítja a beavatkozást, a másik része pedig éppen a beavatkozást elutasítókat tarthatja hazafiatlanoknak.
Az elemzés európai párhuzamot is von. Bertrand de Jouvenel francia politikai gondolkodó A hatalom című, a második világháború után megjelent művére hivatkozva azt állítja: a háborúk a részt vevő államokban egyaránt növelik a központi hatalom súlyát, és csökkenthetik az egyéni szabadságot. A szerző szerint ez a folyamat még azokban az országokban is megfigyelhető, amelyek egy agresszív, totalitárius hatalommal szemben védekeznek.
Ezt a gondolatot az ukrajnai háborúra és az Európai Unióra is kiterjeszti. Elismeri, hogy Ukrajna orosz agresszióval szembeni támogatása szükséges lehet, ugyanakkor úgy véli, a háború az európai politikai integráció és a közös európai szuverenitás erősítésének eszközévé is vált. Bírálja, hogy a hivatalos állásponttól eltérő véleményeket gyakran oroszbarátsággal vagy külföldi befolyással magyarázzák.
A cikk fő állítása tehát az, hogy Trump veresége nem egyszerűen az iráni háború gazdasági következményeiről szól. A szerző szerint a történtek az amerikai jobboldal régi, szabadságpárti (a beavatkozást támogató) és beavatkozásellenes hagyományának újjáéledését is jelzik. Bock-Côté végső párhuzama szerint az Atlanti-óceán két oldalán hasonló politikai folyamatok zajlanak: a hatalom a szabadság és a biztonság védelmére hivatkozva növelheti saját befolyását (egy beavatkozással), miközben a vele szemben megfogalmazott kritikák könnyen a hazafiatlanság vagy az ellenséges befolyás gyanújába kerülnek. És így akár az egyébként azonos politikai álló csoportok szembe kerülhetnek egymással.
